A közmondás az, amikor azt mondjuk nincs tovább és az addig befektetett munka meghozza a várva várt eredményt. Az élet számos területére igaz, hogy az alázat, a kemény munka és türelem eljuttat célunkig. Hiszem, hogy a pergetés egy olyan terület, ahol az előzők teljes mértékig nem igazak. Sokszor hallottunk kapitális fogásról, kezdő horgásztól és a fordítottjáról is lehet beszélni…

Több éve már, hogy megfogtam első „krokodilomat”.  Nem szezon az, amelyiken nem mesélem el azt a sztorit öcsémnek, mikor is sétálunk befele a holtágakra. Talán akkor fertőződhettem meg az ide-oda támolygó, bukdácsoló fém műcsalikba. Azóta jó pár fogáson és még inkább villantó kipróbálásán vagyok túl. Utóbbi néhány évben lettem figyelmes az úgynevezett kézműves „kanalakra”, amiket - mostanra kedves horgászbarát- Keszler Bertold készít. A következő sorok szóljanak hát ezekről a remek, már-már elfeledett műcsalikról ?!

Kezdetben csak a méret körüli csukák csábultak el a „Kárász”-oknak.

Tavalyi szebb csuka, zord októberi időben, természetesen a Keszler Kárász-ra.

A kék horgany színű „ Kárász” nem gyakori, de mégis fogós.

Gyakori az ilyen akadás, ha jól vezetjük a csalit…

A Keszler villantók a klasszikus támolygók formavilágát tükrözi, de a megalkotójuk kreativitásával megspékelve. Nagy kedvencem a „Kárász” fantázia névre hallgató, vese alakú támolygó. A fent említett első csukám megfogásában is egy pár száz forintos, akarom mondani legolcsóbb vese alakú támolygó villantó működött közre. Talán nem csak a csukák a csukafogás fertőzött meg akkor, de nagy valószínűségben a rajongás az efféle támolygók iránt is. Évekig gyűjtögettem a hasonló formákat és hozták is a várva várt kisebb-nagyobb méretű eredményeket. Sajnos ezek közül mára már nem maradt olyan, aki gyártaná, illetve forgalmazná ezeket a „favoritokat”. Kispadra vannak ítélve ezek a pótolhatatlan, sok éven át dobált darabok.

Szerencsémre a közösségi oldalak egy új, egy magyar terméket dobtak elém. Nevezetesen a Keszler Villantó-kat. Ennek már több mint öt éve. Így visszagondolva az elmúlt évekre, a rengetek dobás után, kellő tapasztalatot szereztem velük. Kezdetben, mint minden, nehéz volt a halfogás velük, bár valószínű nem a csalin, a támolygókon múlt a siker. Amíg nem érkezett meg az első méretkörüli példány, addig abban a hitben voltam, hogy túl nagy csali a holtágak csukáinak. Miért is mondom ezt?!  A Keszler Kárász méretét tekintve kicsivel nagyobb, mint a jól ismert 30 grammos D.A.M. Effzett kanál. A kisebb méretűek fogósabbak voltak számomra, így jobban is hittem bennük. Súlyukat tekintve az első csomagban még csak a 17 gr-os változatok voltak ám később megszülettek a 15 g-osak is. Az idő múlásával a méret körüli /faroktőig mérve/ negyven, ötven centis példányok szinte minden holtágon elcsábultak a „Kárász”-oknak.

Ha már az idő múlását említettem, akkor szót kell ejtenem a Keszler Villantók színéről. Kezdetben a nikkel és a réz árnyalatok voltak. Majd lett kék horgany és fekete nikkel. A legújabbak már színes (bordó, narancs, fehér, és sárga) kivitelűek. Egy sokak által látogatott vízen, jó ha tudunk újdonságot mutatni a ragadozóknak. Az újdonságokat tekintve a „mester” nem kis erőket vett be, hogy időről időre legyenek is. Jó pár tesztdarabokkal szokott előrukkolni.

Van egy fontos tulajdonsága a támolygóknak, ami elengedhetetlen. Lehet szép, lehet jól dobható és lehet drága is, de ha nem támolyog úgy, hogy a közelben lesben álló csuka észrevegye, akkor annak nem sok értelme van. Sokan bonyolultnak és nehéznek gondolják a támolygó villantók vezetését. Szerencsére a Keszler Kárász az a típus, ami lassú egyenletes vezetés mellett is olyan szépen imbolyog jobbra-balra, hogy a csukák mellett a horgászt is megbabonázza. A hulló falevél technikát is érdemes kipróbálni, mert nem egyszer koppanós kapással jelentkezett a nap célhala.

Jól látható a méretbeli különbség 

Tetszetős darabok, nem csak a ragadozóknak.

És, hogy visszakanyarodjak a címben említett „érett gyümölcshöz”. Az elmúlt őszi hónapok nem kis meglepetést hoztak. A Keszler Kárászok alkalmakról-alkalmakra hozták a szebbnél szebb fotó alanyokat, természetesen itt a csukákra gondolok. Nem egyszer örömemet lelhettem a sűrű növényzetből előrobbanó krokodilok heves fárasztásában. Nem is beszélve a holtágakon vezetett egyéni rekordok megdöntéseiről. Így jogosan elmélkedem ezt lehet-e még felülmúlni?! 

Az ősz első /faroktőig mért/ 70 centise…


Visszaengedés előtti pillanat.

A visszaengedés az ilyen szép példányoknál nem vita kérdése…

Az ilyen szép ragadozókért sokat kell dobálni.

Keszler villantóval fogott eddigi legnagyobb csukám.