Nemrégiben egy közösségi oldalon felfigyeltem egy szívnek-szemnek kedves műcsalira.

Nevezetesen a Keszler villantócsaládra,amely egyből felkeltette az érdeklődésem. Mondván a villantók egyébként is közel állnak a szívemhez, hisz anno kb. 16-17 éve velük kezdtem a pergetést. Másrészt a hazai termékek, amik ráadásul kézzel készülnek. Szerintem megérdemlik a figyelmet. A képek alapján láttam fantáziát a vasakban, el is döntöttem hogy mielőbb beszerzek pár darabot hogy kipróbáljam.

Felvettem a kapcsolatot a gyártóval, Keszler Bertolddal, aki rendkívül készséges volt. Kényelmesen és gyorsan hozzá is jutottam az első kezdő csomagomhoz.

Megjegyzem az ára is kedvező volt, ráadásul kedvezményt is kaptam, ami nem kiváltság, hisz mindenki kap aki 3-nál több terméket rendel. Szerintem már ez is elég kecsegtető dolog.

Mikor megérkeztek a kanalak izgatottan vizsgálgattam őket s megelégedve tapasztaltam milyen remek igényes munka. Régi vasak ismerős formája köszönt vissza mindhárom típuson, ám mégis valami új köntösben, egy kicsit tovább gondolva. Ez nagyon tettszett. Akár egy régi jó sláger feldolgozása, újrahangolása.

Természetesen már kész volt a tervem ami a kipróbálást illette. Helyszínül a közelemben lévő Bottyán-tavat szemeltem ki e nemes cél első állomásául. Tudván hogy ebben a tiszta, sekély vizű tóban igen jó csuka állomány lapul gondoltam megfelelő lesz első próbára. A tiszta vízben jól láthattam a villantók minden mozdulatát és remekül kitapasztalhattam hogyan lehet trükközni, játszani velük. Meglepően jól mozogtak, felülmúlva minden várakozásomat. Először a karcsú 12 g -os Küszt csatoltam fel. Szépen szinte vibrálva billegette magát és igen lassú vontatást is lehetővé tett. Finoman pöcögtettem magam előtt amikor a lábam alól az alámosott partból kirontott egy csukesz és vadul támadta a villantót. Nem volt egy oroszlán de igen elszánt, hisz háromszor is nekiment, de minduntalan lefordult az egyébként hibátlan hegyű horogról. No sebaj, gondoltam kezdésnek elég biztató. Az első hosszú dobást követően lehullásban több ütést éreztem míg a csali fenékre ért. Ezt a nap folyamán többször is éreztem, kiderült hogy kis balinok támadták a lehulló kanalat. Sajnos a csukák szebbjei aznap nem voltak aktívak, csupán az apróbbak mutattak érdeklődést azok viszont nem akadtak meg a horgon. Ezt igazából nem is bántam. Viszont az első és igen fontos benyomásaim meglettek a villantók mozgásáról, egyéb tulajdonságairól. Minden darabja jól dobható, szélben a Kárászokkal kicsit trükkösebb a dolog mivel elég széles vasról van szó. Legkönnyebben a Sneci dobható, ami igen meglepett tudván hogy csak 3 g. Aznap ezt a típust épp csak kipróbáltam mert bár gyönyörűen dolgozik, az akkor használt 10-40 g-os bottal nem-nagyon éreztem. Másrészt leginkább a két nagyobb modellt szerettem volna felavatni.
Fel is raktam hát a Kárász 15 g majd 17 g-os példányait. Rendkívül elégedetten vettem tudomásul hogy ezekkel még szebben még trükkösebben lehet játszani.
Finoman csuklóból pöccintgetve, szinte egy helyben is tudtam mozgatni. Egy bedőlt fa mellett épp ezt a műveletet próbálgattam már kb. 5 perce, mikor hirtelen erős rávágásom volt. Bevágás után előttem a sekély vízben nagy ribilliót rendezve egy 2 kg körüli harcsa körvonalazódott elő. Sajnos láthatóan rossz volt az akadás így a következő pillanatban le is verte magát. Nem kis meglepetést okozott. Elgondolkodtam ezen, hisz nyilván nem éhes volt mert akkor egyből rávágott volna. Ezt a harcsát szerintem fektében egyszerűen felbosszantotta az előtte már percek óta billegő visszahulló vas. Ez egy számomra igen fontos momentum volt. Korábban más csalival hasonlót nem sikerült még elérnem.

Másnap egy másik helyszínre terveztem a teszt folytatását. Esztergom-Búbánatvölgyben a Kerek-tóra látogattam el. Ide már csak a két nagyobb vasat vittem magammal. Kíváncsiság és az összehasonlítás céljából más típusú és jellegű csalikat is vittem, ám nagyrészt a Keszlereket húztam. Először a partalámosások előtt táncoltattam meg őket, erre a legjobban a 15 g-os Kárászok mutatkoztak a leginkább alkalmasnak. Első próbálkozásra tompa ütésem volt, visszaejtve ugyanoda a vasat beeséskor ütötte le egy 4-5 kg körüli harcsa, felszínen. Premier plan-ban láthattam, ami óriási élmény volt. Azonban azt is láttam hogy elvétette így a horog kívülről a szájszélben akadt s szakadt is ki amint megindult. További próbálgatásaim ellenére sajnos nem mozdult rá. Kezdésnek ez igen biztató volt. A folytatás azonban kicsit másképp alakult, kapásom ugyan sok volt, rendszerint a partszéleken ahol mártogattam a villantókkal, ám ezeket mind kisebb csukák okozták. Szinte minden beállóban volt akció. Megfogni egyetlen méret körüli csukát sikerült, azt is harmadik próbálkozásra akadt meg. Ezen a tavon meglehetősen zavaros volt a víz, ennek ellenére úgy gondolom a sok kapás elegendő bizonyíték a villantók fogósságára. Főleg ha figyelembe veszem hogy más csalik kudarcot vallottak.

A harmadik teszt volt az ami aztán végleg elkötelezetté tett a Keszlerekkel kapcsolatban. Ez alkalommal a Kerek-tó szomszédságában lévő Mini-tóra látogattam el, ahol kizárólag pergetve lehet horgászni. Gyönyörű csukák lakják, sőt tavasszal szép számmal telepítettek bele harcsákat is. Nem óriásokat ugyan, de remélem egyszer azokká válnak. Ismervén a tó medrét, a medertöréseket, gödröket próbáltam elsőként. Nem titkolt szándékkal a harcsák miatt. Nincs nagy mélység, másfél méter körüli a víz. A villantót fenékre engedve, majd lassan felette meg-megállítva kezdtem vezetni. Második bevontatásra erős koppintásom volt. Elvétette gondoltam….. -majd hirtelen még egyszer odavert. Erre már bevágtam, sajnos nem akadt meg.
Visszadobtam, leengedtem, elindítottam, durr! Szépen akadt, egyből éreztem hogy a tervem bevált -ez harcsa! Jó erőben lévő szép és egészséges 2.5-3 kg körüli bajszit szákolhattam.

Kisvártatva volt még két kapás. Akasztottam is harcsát, ám fogni nem sikerült többet egészen délutánig. Ekkor egy valamivel nagyobbacska hari kérte le a 17 gr-os Kárászt. Sajnos igen frontos időt fogtam ki. A csukák nagyon csendben voltak. Mindössze egy kisebbet sikerült fognom.

A következő alkalommal a Snecik kerültek porondra, az ő 3 g-os súlyukkal, hozzájuk illő finom szereléken felkínálva a balinoknak. Ezúttal a jó öreg Dunára vitt utam, ahol korábban mar bevált helyeken próbáltam az aprócska villantókat. Nagyon szépen billegtek még sodrással szemben gyorsan húzva is. Nem is maradtam kapás nélkül, már az első bevontatásba belenyúlt valaki. Másodjára meg is akadt egy kb. másfeles balin az Arany Snecin. Felcsatoltam az ezüst színű testvérét is ezzel pásztázva tovább a terepet. Próbálgattam lassabb és gyorsabb csévéléssel vezetni, közben figyelve a csali mozgását ami seregnyi apró domit tett kíváncsivá. Folyamatosan csipkedték a billegő kanalat, sajnos kívül komolyabb akció nem  volt.

Legutóbbi igen tanulságos próbám során a keresztfiam is velem tartott a búbánatvölgyi Mini tóra. Terveim szerint Bandusnak egy 15 g-os Arany Kárászt adtam, hogy ő azzal, magam pedig más egyéb csalikkal dobálok majd kíváncsiságból, összehasonlításképp. Kicsit meglepődtem mikor megláttam hogy a tó vízszintje kb. egy méterrel a megszokott alatt volt. Emiatt sokkal trükkösebben kellett vezetni a csalikat. A szépen lassan vezethető Kárászoknak ez nem is okozott gondot. Még távolabbi dobások esetén is nagyon ügyesen lehetett táncoltatni őket. Keresztfiam annyira ráérzett a villantókra, hogy szép sorjában akasztotta-fogta a csukákat, 1-2 kg körülieket. Mindezt addig csinálta míg végül 5 megfogott és legalább ennyi lemaradt csukája volt. Nekem csupán egy csukám, és egy harcsám volt a nap végére. Ez a látványos különbség abszolút a Keszler villantók javára billentette a mérleg nyelvét.Úgy gondolom ez meggyőző bizonyíték mind a fogósságukat, mind pedig a többrétű használhatóságukat illeti.

Összegzésképpen, ha jellemezni akarnám a három villantó típust, akkor a következőt tudnám elmondani róluk. A Sneci a legjobban dobható, sodrásban gyorsan is jól vezethető, leginkább balinos-domolykós, lassú vízen, visszahulló vezetéssel sügérre vagy kisebb csukára lehet tökéletes választás.

A Küsz már egy komolyabb fegyver, a klasszikus hulló faleveles vagy tempósabb vezetéssel csukázáshoz, sekély vizeken de akár gyorsabb sodrású vizeken, balinra is működik.

Az igazi nagyágyú a Kárász! Ezzel a vassal lehet a legtöbb trükköt elkövetni,szinte bármely vízmélységnél. A húzós vizek kivételével bárhol remekül használható, akár egy helyben is mártogathatunk vele. Csukázók és harcsázók készletéből szerintem nem hiányozhat.

Minden darabja szép és igényes kialakítású, minőségi munka, amely nemcsak hazai, de ráadásul kézműves termék. Bátran merem ajánlani kezdőknek, haladóknak és profiknak egyaránt!

Lukács Róbert